Kié a bizonyítvány?

Ki vizsgázik, kik vizsgáznak? A tanár, a szülő, a gyerek? Kinek a sikere, kinek a kudarca az eredmény? A gyerekek januárban kapják meg félévi bizonyítványukat. Alsóban még szövegesen értékelik a gyerekeket, felsőben már osztályzatokkal, de pár szóban ezt is kiegészíthetik a pedagógusok személyes benyomásaik alapján.


A tanár is megméretik!

Ahhoz, hogy a pedagógusok személyre szabott, árnyalt véleményt tudjanak adni az összes tanítványukról, nagyon jól kell ismerniük az osztályukba járó gyerekeket. Miben erősek, miben van szükségük támogatásra, miben kiemelkedőek, vagy mit kell többet gyakorolni. Fontos látni a fejlődés tendenciáját is. Egyénileg megfigyelni, ki-ki honnan-hová és milyen ütemben jutott el. Emellett visszajelzést kell adni a gyermekek közösségben betöltött szerepéről, az emögött álló tulajdonságairól. Tehát a részletes, hiteles, árnyalt, személyre szabott egyéni értékelés a pedagógus lelkiismeretes, figyelmes munkájának fokmérője, ahogy részben a tanár munkáját minősíti a gyerekek tanulmányi eredménye is. Mit ért el, mennyire eredményes az osztálya, mennyire sikerült az általa tanított tantárgyakat megszerettetni?


A szülőé a bizonyítvány?

A szülők is úgy érezhetik, hogy a gyermek teljesítménye az ő teljesítményük egyben. A család értékrendje, viselkedésmintái, elvárásai meghatározóak, így az eredmény sem lehet tőlük független. Ezért a szülők olykor meglepő érzékenységgel reagálnak gyermekük bizonyítványára. Különösen komoly sokkhatást válthat ki, ha az iskolai osztályzat, értékelés másmilyennek mutatja a gyerek képességeit, intelligenciáját, mint amilyennek a szülő érzékeli. Ilyenkor lehet, hogy a szülő elfogult, rosszul ítéli meg a gyerek képességeit és befektetett munkáját, de az is felvetődhet, hogy az adott iskolában nem tudnak jól érvényesülni a gyerek képességei.

Mi van a háttérben, amikor a szülői elvárásokat nem a gyerek valóságos képességei irányítják?

Lehetséges, hogy a szülő saját, meg nem valósult vágyai határozzák meg a gyerekkel szembeni elvárásokat. Gyakran versengés (a rokonokkal, ismerősökkel) hajtja a szülőket, és emiatt nem képesek a gyerek igényeit, lehetőségeit figyelembe venni. Előfordul, hogy a családon belüli érzelmi viszonyok, aránytalanságok akadályozzák az elfogadást és a reális értékelést (például kedvenc gyerek, nem vér szerinti gyerek). Nehéz a megfelelés akkor is, ha különösen sikeres vagy híres szülők állnak a háttérben.


Vizsgáznak a tanulók is

A bizonyítvány mindenképpen tükröt tart: javíthatja vagy ronthatja, módosíthatja az önképet, önbecsülést. Hozzájárulhat az osztály hierarchiájában és a családban elfoglalt pozícióhoz, a gyerek tekintélyéhez, elfogadottságához, ezzel együtt jó vagy rossz érzéseihez. A sikerélmény szárnyakat adhat, a kudarc pedig újabb kudarcot szülhet, és kihat az élet más területeire is. Ezért nagy a pedagógus és a szülő felelőssége. Fontos, hogy reális elvárásokat támasszanak; ha ez sikerül, nem okoz különösebb meglepetést a bizonyítvány.


Amikor fontos reagálni

Vannak váratlan, hirtelen teljesítményromlások, amelyeknek érdemes utánajárni. Szinte bizonyos, hogy valami történt a gyerekkel. Érdemes átgondolni a családi vonatkozásokat is, hiszen válás, haláleset, családi átrendeződés (új családtagok érkezése, szeretett családtagok távozása), tartós betegség is kiválthatja a problémát. A szülők elleni kimondhatatlan negatív érzések kifejeződése is lehet egy váratlanul pocsék bizonyítvány, ’Na, most próbáljatok büszkélkedni velem!’ alapon.

Ha a család egyáltalán nem szokott reagálni a bizonyítványra, szintén előfordul, hogy a gyerek, kifejezett tesztelési szándékkal, mindent alulmúló eredménnyel áll elő. Fontos, hogy bármennyire is csalódást okoz a gyerek teljesítménye, a felháborodás és a kritika kifejezése mellett érezze a szeretetünket. Akkor is, ha az adott teljesítményt nem tudjuk szankció nélkül hagyni. És néha nem árt, sőt segít, ha eszünkbe jut saját, ifjúkori bizonyítványunk összképe is.

Vissza a cikkekhez