Számos oka lehet, hogy miért válnak szét azok az emberek, akik korábban együtt képzelték el az életüket. Az azonban mindenképpen biztos, hogy a válás a pár közös „produktuma”. A kapcsolatot érintő örömteli és fájdalmas fordulatok mind a pár kölcsönös reakciói alapján jönnek létre és maradnak fenn. Ha a közös élet minőségéért, sikereiért és kudarcaiért mindkét fél érez felelősséget, önmagában már ez is nagy esélyt ad az együtt maradásra.
Zsákbamacska
Néha már a kezdetben kódolva van az időzített bomba. Sokan úgy házasodnak össze, hogy alig ismerik egymást. Találkozgatnak, felszínes benyomásokat szereznek egymásról, mindkét fél a kedvezőbb oldalát mutatja. A nehéz helyzeteket elkerülik, közös erőfeszítésekre, értékek ütköztetésére, vélemények, elképzelések cseréjére nem kerül sor.
Valójában nem derül ki, mit várnak a házasságtól, kinek milyen képe van az ideális párkapcsolatról, a családi életről. Nem tudják, milyen mintát hozott a másik otthonról, az eredeti családjából. Hogy egyáltalán képes-e leválni a szüleiről, vagy továbbra is marad az erős befolyás. A fiatal párnak nagyon eltérő tapasztalatai és igényei lehetnek a férfi-, női- és szülői szerepek, a munkamegosztás tekintetében, az egyéni és közös érdekek összeegyeztetésében, és az élet számos más területén. Ezek megnehezítik az összecsiszolódást, az együttélést.
Természetes krízisek
Az egymást sokféle élethelyzetben alaposan megismerő párokat is próbára tehetik az együttélés során jelentkező előre kiszámítható – életciklus váltáshoz köthető – természetes krízisek (a gyermekszületés, a gyermekek felnövekedése, kirepülése stb.), és az előre nem látható, váratlan krízisek: egy családtag elvesztése, tartós betegségek, egzisztenciális problémák (lakóhely, állás elvesztése, megélhetési gondok).
Mégis azt látjuk, hogy vannak olyan párok, akik sok válságon túl, megerősödve kerülnek ki a krízisekből, és vannak olyan párok, akiket szétfeszítenek a problémák, házasságuk zátonyra fut. Hogy milyen kimenetele lesz a házasságnak, elsősorban azon múlik, milyen módon képesek megküzdeni az együttélés során jelentkező nehézségekkel, mennyire látják saját részüket, felelősségüket a kapcsolati probléma kialakulásában, képesek-e a társuk szempontjait, érzéseit figyelembe venni, illetve tudnak-e egymásnak megbocsátani.
Mitől válik pokollá?
A kapcsolat minőségét, működését sokféle tényező alakítja. Fontosak azok a készségek, amelyek birtokában a párok egymással tisztán, egyértelműen kommunikálnak és eredményesebben kezelik konfliktusaikat. Mindehhez legelsősorban az kell, hogy kellő önismerettel rendelkeznek. Tisztában legyenek erősségeikkel, de gyengeségeikkel is, és legyen önkritikájuk.
Ezeknek a tulajdonságoknak a hiányában a pár tagjai elbeszélnek egymás mellett. Bármennyire ellentmondásosnak tűnik, de ilyenkor mindkét fél egyszerre érzi azt, hogy az ő véleménye, az ő szempontjai háttérbe kényszerülnek, hogy nem kap elég szeretetet, elismerést. A feszültség, elégedetlenség mindenkiben nő, és a megoldatlan konfliktusok a bensőséges pillanatok kialakulásának gátjaivá válnak. Ez nagy baj, hiszen éppen a meghitt pillanatok segíthetnének a feszültségek feloldásában. Elindul egy negatív spirál, egy ördögi kör, amit nehezen képesek megszakítani. A meghitt pillanatok helyébe sértettség lép, és mindennapos lesz egymás hibáztatása, a szemrehányás, a titkolózás.
Ebből a rossz hangulatból sokféle módon próbálnak menekülni az érintettek. A kárpótlást, az elégtételt különböző pótcselekvésekkel szerzik be maguknak: a munkába, alkoholba, külső kapcsolatba való menekülés többnyire már következménye a megromlott házasságnak, de tovább mérgezi a helyzetet, egyre reménytelenebbé téve az alapprobléma megoldását.
Hogyan előzhető meg?
A tartós házasság alapkérdése, miként tudják a párok átmenteni kapcsolatuk szenvedélyes, szerelmes időszakát, és a későbbi életszakaszokban más hangsúlyokra, más értékekre építkezve, érzelmekkel teli harmonikus együttéléssé átfordítani a kapcsolatot. Mindebben nagy segítséget jelentenek a kapcsolat hőskorában kialakított rituálék, a közös élmények, a szeretetteljes gesztusok. Akár a kapcsolati krízis elsimításában, akár a kölcsönös megbocsátáson alapuló elengedésben sokat segít, ha sikerül ezekhez a pozitív élményekhez visszanyúlni.